Minden �r�t felf�ggesztettek, minden vizsg�t elhalasztottak. N�h�ny tanul� p�r napon bel�l sz�lei k�s�ret�ben elhagyta a Roxfortot. A Patil ikrek a Dumbledore hal�l�t k�vet� nap, m�g reggeli el�tt t�vozott, Zacharias Smitht pedig g�g�s apja k�s�rte haza. Seamus Finnigan azonban egyszer�en kijelentette �desanyj�nak, hogy nem megy vele haza. Egy ideig az eg�sz el�csarnok a kiab�l�sukt�l zengett, m�g v�g�l bele nem egyezett, hogy a temet�sre ott maradhat. Nehezen tal�lt mag�nak Roxmortsban szob�t, mes�lte Seamus Harrynek �s Ronnak, mivel rengeteg var�zsl� �s boszork�ny �rkezett a faluba, hogy v�gs� tisztelet�ket tegy�k Dumbledore el�tt.
A fiatalabbak k�r�ben, akik m�g nem l�tt�k, nagy izgalmakat v�ltott ki, amikor egy halv�nyk�k, h�z m�ret� kocsi �rkezett – amit egy tucat elef�nt m�ret�, aranys�rga sz�rnyas l� h�zott – a temet�s napj�n k�s� d�lut�n, �s a Rengeteg mellett lesz�llt. Harry egy ablakb�l n�zte, ahogy egy hatalmas �s j�k�p�, olajbarna b�r�, fekete haj� n� t�nt fel a kocsib�l, �s az ott v�r� Hagrid karjaiba vetette mag�t. Ek�zben egy miniszt�riumi hivatalnokokb�l �ll� deleg�ci�t – k�zt�k maga a M�gia�gyi Miniszter – sz�ll�soltak el a kast�lyban. Harry szorgalmasan t�vol tartotta mag�t t�l�k; biztos volt benne, hogy el�bb vagy ut�bb �jra megk�rik, hogy sz�moljon be Dumbledore utols� Roxforton k�v�li utaz�s�r�l.
Harry, Ron, Hermione �s Ginny minden idej�ket egy�tt t�lt�tt�k. A gy�ny�r� id�, �gy t�nt, kig�nyolja �ket. Harry el tudta volna k�pzelni, milyen lenne, ha Dumbledore nem halt volna meg, �s egy�tt t�lthetn�k ezt a kis id�t a ny�r v�g�b�l. Ginny befejezte volna a vizsg�it, a h�zi feladatok nyom�sa megsz�nt volna… �s �r�r�l-�r�ra k�s�bbre halasztotta, hogy elmondja azt, amir�l tudta, hogy el kell mondania. Megtennie azt, amir�l tudta, hogy helyes, mert t�l neh�z volt elvesztenie a k�nyelem �rz�s�nek legjobb forr�s�t.
Naponta k�tszer is ell�togattak a gyeng�lked�re: Neville-t m�r kiengedt�k, Bill azonban Madam Pomfrey gondoskod�sa alatt maradt. A sebei ugyanolyan sz�rny�ek voltak, mint m�skor. Igaz�b�l mostanra elkezdett hasonl�tani R�mszemhez, b�r szerencs�re mindk�t szeme �s l�ba megvolt, szem�lyis�gileg azonban olyan maradt, mint kor�bban. �gy t�nt, mind�ssze annyi v�ltozott, hogy igen megszerette a ritka h�sokat.
– �gy'ogy szehrencs�s, 'ogy az �n f�hrjem lesz – mondta boldogan Fleur, mik�zben felverte Bill p�rn�it – mehrt � bhrittek t�lf�zi' � '�st. Mindig is mondtam.
– Azt hiszem, egyszer�en csak el kell fogadnom, hogy t�nyleg hozz� megy – s�hajtott Ginny, kicsit k�s�bb, aznap este, mik�zben Harry, Ron �s Hermione a Griffend�l klubhelys�g�nek nyitott ablaka mellett �ltek, a hom�lyos birtokot figyelve.
– Annyira nem rossz – mondta Harry. – B�r el�g cs�nya – folytatta gyorsan, ahogy Ginny felvonta a szem�ld�k�t, �s kelletlen�l elkuncogta mag�t.
– H�t, gondolom ha anya el tudja viselni, akkor �n is el fogom.
– Meghalt m�g valaki, akit ismer�nk? – k�rdezte Ron Hermion�t�l, aki az Esti Pr�f�t�t b�ng�szte.
– Nem – mondta dorg�l� hangon, mik�zben �sszehajtogatta az �js�got. – M�g mindig Pitont keresik, de semmi nyoma…
– Persze hogy nincs – mondta Harry, aki mindig feld�h�d�tt, valah�nyszor felmer�lt ez a t�ma. – Nem fogj�k megtal�lni Pitont, am�g meg nem tal�lj�k Voldemortot. �s l�tva, hogy ennyi id� alatt sem siker�lt megtenni�k…
– Felmegyek aludni – mondta �s�tva Ginny. – Nem tudok j�l aludni, mi�ta… H�t… J�l esne egy kiad�s alv�s.
Megcs�kolta Harryt – Ron f�lre�rthetetlen�l f�lren�zett –, integetett a m�sik kett�nek, majd felment a l�nyok h�l�term�be. Amint bez�rult m�g�tte az ajt�, Hermione el�re hajolt Harryhez, egy t�le igen megszokott arckifejez�ssel.
– Harry, tal�ltam valamit ma reggel a k�nyvt�rban…
– R. A. B.? – k�rdezte felegyenesedve Harry.
Nem �rezte �gy mag�t, ahogy annyiszor �rezte m�r kor�bban; izgatottan, k�v�ncsian, �gve a v�gyt�l, hogy egy titok m�ly�re �shasson. Egyszer�en csak �rezte, hogy el�sz�r ki kell der�teni az igazs�got az igazi Horcruxr�l, miel�tt egy kicsit tov�bbhaladhatna a s�t�t �s viharos �ton, ami r� v�r. Az �ton, amire � �s Dumbledore k�z�sen indultak el, �s amin – most m�r tudta – egyed�l kell tov�bbmennie… M�g ak�r n�gy Horcrux is lehet valahol odakinn, �s mindet meg kell tal�lnia �s el kell puszt�tania, miel�tt ak�r es�lye is lehetne, hogy elpuszt�tsa Voldemortot. �lland�an ism�telte mag�ban a neveiket, mintha ezzel k�zelebb ker�lhetne hozz�juk. A med�l… a kehely… a k�gy�… valami, ami Griffend�l� vagy Holl�h�t� volt… a med�l… a kehely… a k�gy�… valami, ami Griffend�l� vagy Holl�h�t� volt…
Ez a dallam kavargott Harry gondolataiban, miel�tt elaludt �jszaka. �lmai tele voltak kelyhekkel, med�lokkal, �s titokzatos t�rgyakkal, amiket nem nagyon tudott el�rni, b�r Dumbledore felaj�nlott neki seg�ts�g�l egy k�t�ll�tr�t, ami k�gy�kk� v�ltozott, amint elkezdett rajta m�szni…
Megmutatta Hermion�nak a med�lban l�v� cetlit a Dumbledore hal�l�t k�vet� reggelen, �s b�r nem tudta azonnal beazonos�tani a kezd�bet�ket, mint valami ismeretlen var�zsl� nev�t, akir�l valahol olvasott valamit, az�ta egy kicsit gyakrabban rohant a k�nyvt�rba, mint ahogy az szigor�an elv�rhat� lenne olyasvalakit�l, akinek nem volt elk�sz�tend� h�zi feladata.
– Nem – mondta szomor�an. – Pr�b�ltam, Harry, de nem tal�ltam semmit… Rengeteg el�g j�l ismert var�zsl� van, akiknek ez a monogramja. Rosalind Antigone Bungs… Rupert "Axebanger" Brookstanton… De egyik�k sem illik igaz�n a k�pbe. A cetli alapj�n az, aki ellopta a Horcruxot, ismerte Voldemortot, azonban nem tal�lok semmi bizony�t�kot arra vonatkoz�an, hogy ak�r Bungsnak, ak�r Axebangernek b�rmikor is lett volna vele dolga… Nem, igaz�b�l, ez most… H�t, Pitonnal kapcsolatos.
Hermione m�g a neve eml�t�s�t�l is idegesen n�zett.
– Mi van vele? – k�rdezte f�radtan Harry, mik�zben visszas�ppedt a sz�kbe.
– H�t, csak annyi, hogy v�g�lis igazam volt azzal a F�lv�r Herceg �ggyel kapcsolatban – mondta �vatosan.
– Musz�j az orrom al� d�rg�ln�d, Hermione? Mit gondolsz, hogy �rzem most magam amiatt?
– Nem, nem, Harry, nem �gy �rtettem! – mondta sietve, mik�zben k�rbepillantott, hogy nem hallja-e valaki. – Csak annyi, hogy igazam volt, hogy Eileen Prince-� volt a k�nyv valamikor. Tudod… � volt Piton anyja!
– Nem hiszem, hogy t�l csinos lett volna – mondta Ron. Hermione nem t�r�d�tt vele.
– �tn�ztem a marad�k r�gebbi Pr�f�t�t, �s tal�ltam egy kis k�zlem�nyt, miszerint Eileen Prince �sszeh�zasodott egy Tobias Piton nev� f�rfival, �s egy k�s�bbi k�zlem�ny szerint �letet adott egy…
– Gyilkosnak – v�gott k�zbe Harry.
– H�t… igen – mondta Hermione. – Sz�val… v�g�lis igazam volt. Piton biztosan b�szke volt a f�lig Hercegi sz�rmaz�s�ra. Tobias Piton a Pr�f�ta szerint mugli volt.
– Igen, beleillik a k�pbe – mondta Harry. – Kihangs�lyozta az aranyv�r� oldal�t, �s �gy kapcsolatba tudott ker�lni Lucius Malfoyjal �s a t�bbiekkel… Pont olyan, mint Voldemort. Aranyv�r� anya, mugli apa… Sz�gyelli a sz�leit… Megpr�b�lja mag�t f�lelmetesnek be�ll�tani a S�t�t Tanok seg�ts�g�vel… Kre�l mag�nak egy hat�sos, �j nevet – Voldemort nagy�r, a F�lv�r Herceg – hogyan is tudta Dumbledore?
Elhallgatott, �s kin�zett az ablakon. Nem tudta meg�ll�tani mag�t, hogy Dumbledore Piton ir�nti megbocs�thatatlan bizalm�n�l elid�zz�n… De mint ahogy arra akaratlanul Hermione is eml�keztette, �, Harry is beleesett a csapd�ba… Annak ellen�re, hogy azok a lefirkantott, var�zsig�k egyre kellemetlenebb� v�ltak, nem volt hajland� rosszat gondolni a fi�r�l, aki annyira okos volt, aki annyit seg�tett neki… Mostanra majdnem elviselhetetlenn� v�lt sz�m�ra ez a gondolat…
– M�g mindig nem �rtem, mi�rt nem m�rtott be t�ged, hogy azt a k�nyvet haszn�lod – mondta Ron. – Biztosan tudta, honnan tudt�l mindent.
– Tudta – mondta keser�en Harry. – R�j�tt, amikor a Sectumsempra-t haszn�ltam. Nem igaz�n kellett hozz� legilimencia… Tal�n m�g kor�bban is r�j�tt, mikor Slughorn mes�lt neki, mennyire zseni�lis vagyok b�jitaltanon… Nem kellett volna a r�gi iskol�s k�nyveit annak a szekr�nynek az alj�n hagynia, ugye?
– De mi�rt nem �rult be?
– Nem hiszem, hogy akarta volna, hogy kapcsolatba hozz�k azzal a k�nyvvel – mondta Hermione. – Nem hiszem, hogy Dumbledore �r�lt volna neki, ha tudta volna. �s m�g ha Piton azt is �ll�totta volna, hogy nem az �v�, Slughorn biztosan egyb�l felismerte volna az �r�s�t. B�rhogy is, a k�nyv Piton r�gi oszt�lyterm�ben maradt, �s fogadok, hogy Dumbledore tudja, hogy anyj�t Prince-nek h�vt�k.
– Meg kellett volna mutatnom a k�nyvet Dumbledore-nak – mondta Harry. – Eg�sz id� alatt azt mutatta nekem, hogy mennyire gonosz volt Voldemort, m�r az iskol�ban is, nekem pedig bizony�t�kom volt r�, hogy Piton is…
– A "gonosz" egy kiss� er�s sz� – mondta csendesen Hermione.
– De hiszen te volt�l az, aki �lland�an gy�zk�d�tt r�la, hogy a k�nyv vesz�lyes!
– Csak azt pr�b�lom elmondani, Harry, hogy t�l sok minden�rt v�dolod magadat. �n azt hittem, hogy a Hercegnek csup�n el�g piszkos humora van, de soha nem gondoltam volna, hogy egy potenci�lis gyilkos…
– Egyik�nk sem gondolta volna, hogy Piton k�pes lenne… tudod – mondta Ron.
Elcsendesedtek, mindannyian a saj�t gondolataikba s�llyedtek, de Harry biztos volt benne, hogy hozz� hasonl�an �k is a k�vetkez� reggelr�l t�prengnek, amikor Dumbledore test�t majd �r�k nyugalomra helyezik. Harry m�g soha nem vett r�szt temet�sen; nem volt test, amit el lehetett volna temetni, miut�n Sirius meghalt. Nem tudta, mire is sz�m�tson, �s egy kicsit agg�dott, hogy mit is fog l�tni, �s hogyan fog �rezni. Azon t�prengett, vajon a temet�s ut�n val�s�gosabbnak fogja-e l�tni Dumbledore hal�l�t. B�r voltak olyan pillanatai, amikor a sz�rny� t�ny teljesen el�rasztotta, voltak �res, �rz�ketlen id�tartamok, amikor b�r senki nem besz�lt semmi m�sr�l az eg�sz kast�lyban, m�gis neh�znek tal�lta elhinni, hogy Dumbledore t�nyleg elment. K�ts�gk�v�l nem pr�b�lt – mint ahogy Siriusn�l igen – k�ts�gbeesetten keresni valamif�le kib�v�t, egy lehet�s�get, hogy Dumbledore tal�n visszaj�n… �rezte a zseb�ben a hamis Horcrux hideg l�nc�t, amit mindenhov� mag�val vitt, nem mint egy talizm�nt, hanem mint egy eml�keztet�t arra, hogy mibe ker�lt, �s hogy mi maradt m�g, amit meg kell tennie.
Harry kor�n felkelt m�snap, hogy �sszepakoljon. A Roxfort Expressz a temet�s ut�n egy �r�val fog indulni. Lent a nagyteremben bor�s hangulat uralkodott. Mindenki d�sztal�rt viselt, �s senki nem t�nt �hesnek. McGalagony �resen hagyta tr�nszer� sz�ket a tan�ri asztal k�zep�n. Hagrid sz�ke is �res volt: Harry �gy gondolta, tal�n nem volt k�pes reggelizni. Piton hely�t azonban egyszer�en Rufus Scrimgeour foglalta el. Harry ker�lte s�rga szem�t, ahogy azok a termet f�rk�szt�k. Harryt az a k�nyelmetlen �rz�s fogta el, hogy Scrimgeour �t keresi. Scrimgeour k�s�r�i k�zt Harry megl�tta a v�r�s haj�, szarukeretes szem�veg� Percy Weasleyt. Ron nem adta jel�t annak, hogy l�tn� Percyt, azt lesz�m�tva, hogy d�h�sen d�fk�dte a lazac�t.
A Mardek�r asztal�n�l Crak �s Monstro egy�tt motyogtak valamit. B�r hatalmas fick�k voltak, k�l�n�sen mag�nyosnak t�ntek Malfoy magas, s�padt alakja, �s parancsolgat�sa n�lk�l. Harry nem t�r�d�tt t�l sokat Malfoy-jal. Gy�l�lete egyed�l Pitont illette, de nem felejtette el a f�lelmet Malfoy hangj�ban a torony tetej�n, sem a t�nyt, hogy leeresztette a p�lc�j�t miel�tt a t�bbi hal�lfal� oda�rt volna. M�g mindig megvetette Malfoyt, ami�rt �gy beleszeretett a S�t�t Tanokba, ezut�n azonban egy apr�cska sajn�lat is vegy�lt az ellenszenvbe, amit ir�nta �rzett. Vajon hol lehet most Malfoy, �s milyen tett v�grehajt�s�ra k�nyszer�theti �t Voldemort, sz�lei meg�l�s�vel fenyegetve �t?
Harry gondolatait Ginny szak�totta meg, ahogy oldalba b�kte. McGalagony professzor fel�llt, �s a gy�szos moraj azonnal megsz�nt a teremben.
– Majdnem el�rkezett az id� – mondta. – K�rem k�vess�k a h�zvezet� tan�rukat a birtokra. Griffend�lesek, ut�nam.
Szinte teljes cs�ndben vonultak el a padok mellett. Harry a mardek�rosok �l�n vonul� Slughornra pillantott, aki pazar hossz�, smaragdz�ld, ez�sttel bor�tott tal�rt viselt. M�g soha nem l�tta Bimba professzort, a Hugrabug h�z vezet�j�t ennyire tiszt�nak. Egyetlen koszfolt sem volt a s�veg�n, �s mikor el�rt�k a bej�rati csarnokot, ott tal�lt�k Madam Cvikkert Frics mellett �llva, el�bbi egy vastag fekete, t�rdig �r� f�tyolban, ut�bbi egy �si fekete �lt�nyben, �s molyirt�t�l b�zl� nyakkend�ben.
Harry l�tta, amikor a bej�rati ajt� el�tti k�l�pcs�kre l�pett, hogy a t� fel� mennek. A nap melege l�gyan simogatta arcukat mik�zben csendesen k�vett�k McGalagony professzort a helyre, ahol t�bb sz�z sz�k volt sorokba rendezve. A k�zep�n folyos�t hagytak: egy k�emelv�ny �llt az elej�n, minden sz�k arra fordult. Ez volt a legszebb ny�ri nap…
Rengetegf�le ember �lt m�r a sz�keken. Rongyos �s eleg�ns, id�s �s fiatal. Legt�bbj�ket Harry nem ismerte fel, de volt n�h�ny, akiket igen, k�zt�k a F�nix Rendj�nek tagjait: Kingsley Shacklebolt; R�mszem Mordon; Tonks, akinek haja csod�latos m�don ism�t �l�nk r�zsasz�nben t�nd�k�lt; Remus Lupin, akinek a kez�t fogta; Mr �s Mrs Weasley; Bill, akit Fleur t�mogatott; ut�nuk Fred �s George, akik fekete s�rk�nyb�r zak�t viseltek. Ott volt m�g Madame Maxime, aki egymaga k�t �s f�l sz�ket elfoglalt; Tom, a foltozott �st h�ziura; Arabella Figg, Harry kvibli szomsz�dja; a Walpurgis Le�nyainak sz�r�s basszusgit�rosa; Ernie Prang, a K�bor Grimbusz vezet�je; Madam Malkin, az Abszol �ti tal�rszab�szat tulajdonosa, �s m�g n�h�ny m�sik ember, akiket Harry csak l�t�sb�l ismert. Mint p�ld�ul a Sz�rnyas Vadkan csaposa �s a Roxfort Expressz b�f�s boszork�nya. A kast�ly szellemei is ott voltak, alig l�that�an a f�nyes napon, csak olyankor lehetett �szrevenni �ket, amikor mozogtak, anyagtalanul csillogva a leveg�ben.
Harry, Ron, Hermione �s Ginny az egyik sor v�g�n foglaltak helyet, a t� mellett. Az emberek egym�s f�l�be suttogtak; �gy hangzott, mint a sz�l a f� k�z�tt, de a mad�rdal sokkal hangosabb volt. A t�meg tov�bb dagadt. Harry boldogan n�zte, ahogy Neville hellyel k�n�lta Lun�t. Az eg�sz DS-b�l egyed�l �k v�laszoltak Hermione h�v�s�ra Dumbledore hal�l�nak est�j�n, �s Harry tudta, mi�rt: �k hi�nyolt�k a legjobban a DS-t… Val�sz�n�leg �k voltak az egyetlenek, akik rendszeresen ellen�rizt�k az �rm�iket, rem�lve, hogy lesz �jabb tal�lkoz�…
Cornelius Caramel s�t�lt el mellett�k az els� sor fel�, k�ts�gbeesett arckifejez�ssel, szok�s�hoz h�ven kez�ben szorongatva halv�nyz�ld kem�nykalapj�t. Harry felismerte Rita Vitrolt is, aki – Harry d�h�sen l�tta – egy jegyzett�mb�t fogott a v�r�sre festett k�rm� kez�ben; ut�na pedig – ekkor �rezte a legnagyobb d�h�t mag�ban – Dolores Umbridge-t, a legkev�sb� meggy�z� f�jdalommal b�kaszer� arc�n, fekete b�rsonymasnival a f�m sz�n� hajf�rtjein. Ahogy megl�tta Firenz�t, aki �rszemk�nt �llt a v�z partj�n, �sszerezzent, �s gyorsan egy j� t�voli sz�khez sietett.
V�g�l a tan�ri kar is le�lt. Harry l�tta, ahogy Scrimgeour komolyan �s m�lt�s�gteljesen �lt az els� sorban McGalagony professzor mellett. Azon gondolkodott, hogy vajon Scrimgeour, vagy b�rmely m�sik fontos szem�ly, t�nyleg sajn�lja-e, hogy Dumbledore meghalt. Azt�n hirtelen felcsend�lt egy dallam. K�l�n�s, t�lvil�gi zene volt, �s megfeledkezett a miniszt�riumhoz f�z�tt �rz�seir�l, mik�zben k�rben�zett, a forr�st keresve. Nem � volt az egyetlen: t�bb fej is forgol�dott, keresg�lt, egy kiss� ijedten.
– Ott lenn – suttogta Ginny Harry f�l�be.
�s megl�tta �ket a tiszta, z�ld, napf�nyes v�zben, centikre a felsz�n alatt, f�lelmetesen eml�keztetve az Inferikre. A sell�k k�rusa �nekelt egy k�l�n�s nyelven, amit nem �rtett, f�nytelen arcuk fodroz�dott a v�z alatt, b�borban j�tsz� hajuk k�r�l�tt�k lebegett. A zen�t�l fel�llt Harry h�t�n a sz�r, ugyanakkor egy�ltal�n nem volt kellemetlen. Egy�rtelm�en vesztes�gr�l �s k�ts�gbees�sr�l sz�lt. Ahogy len�zett az �nekesek vad arc�ra, �gy �rezte, hogy �k legal�bb t�nyleg sajn�lj�k Dumbledore elt�voz�s�t. Ezut�n Ginny ism�t oldalba b�kte, mire k�rbe n�zett.
Hagrid s�t�lt el lassan a sz�kek k�zt hagyott folyos�n. Csendesen s�rt, arca k�nnycseppekt�l csillogott, �s karjaiban, arany csillagokkal d�sz�tett b�bor b�rsonyba �lt�ztetve, ott volt Dumbledore teste. �les f�jdalom nyilallt Harry sz�v�be ett�l a l�tv�nyt�l. Egy pillanatra �gy t�nt, az �nek, �s a tudat, hogy Dumbledore teste ilyen k�zel van, mintha elsz�vta volna a nap minden meleg�t. Ron falfeh�r �s riadt volt. Ginny �s Hermione �l�be k�v�r k�nnycseppek z�poroztak.
Nem l�tt�k tiszt�n, hogy mi t�rt�nik el�l. �gy t�nt, Hagrid �vatosan az emelv�nyre helyezte a testet, majd visszament a folyos�n, k�zben hangosan trombit�lva kif�jta az orr�t. Ez kiv�ltotta t�bbek rosszall� tekintet�t, k�zt�k Dolores Umbridge-�t… De Harry tudta, hogy Dumbledore-t nem zavarn�. Pr�b�lt egy bar�ts�gos mozdulatot tenni Hagrid fel�, mikor elhaladt mellett�k, de Hagrid szeme annyira duzzadt volt, hogy csoda volt, hogy l�tja, merre megy. Harry h�tra pillantott a h�ts� sorra, amerre Hagrid ment, �s �szrevette, mit k�vet: ott volt zak�ba �s nadr�gba �lt�ztetve – mindkett� akkora volt, mint egy kisebb s�tor – az �ri�s Gr�p, aki hatalmas rusnya, szikl�hoz hasonl�t� fej�vel sz�fogad�an b�lintott, szinte m�r emberien. Hagrid le�lt f�ltestv�re mellett, Gr�p pedig megpaskolta Hagrid fej�t, olyan er�sen, hogy a sz�k l�ba a f�ldbe s�llyedt. Harry egy csod�latos pillanatig majdnem elnevette mag�t. Azonban a zene elhallgatott, �s �jra el�re tekintett.
Egy alacsony, fekete tal�ros ember fel�llt, �s szembe fordult Dumbledore test�vel. Harry nem hallotta, mit mond. K�l�n�s szavak sz�lltak fel� a t�bb sz�z fej felett. "A l�lek nemess�ge", "intellektu�lis felsz�lal�sok", "hatalmas sz�v"… Ezek a szavak nem jelentettek t�l sok mindent. Nem sok k�z�k volt ahhoz a Dumbledore-hoz, akit Harry ismert. Hirtelen esz�be jutott, miket mondott �: "filk�", "pityer", "varkocs", "dzs�zli", �s �jra el kellett hogy fojtson mag�ban egy mosolyt… Mi baja lehetett?
Halk csobban� hangot hallott maga mellett, �s l�tta, ahogy a sell�k a felsz�nre emelkedtek, hogy �k is figyeljenek. Esz�be jutott, ahogy Dumbledore a v�z sz�l�re guggolt k�t �vvel azel�tt – nagyon k�zel ahhoz a helyhez, ahol most � �lt –, �s sell��l besz�lgetett a sell�raj f�n�kn�j�vel. Harry elt�prengett, vajon hol tanult meg Dumbledore sell��l. Annyi minden volt, amit soha nem k�rdezett meg t�le, annyi minden, amit el kellett volna mondania…
�s abban a pillanatban, mindenf�le figyelmeztet�s n�lk�l, r�rontott a borzasz� igazs�g, sokkal teljesebben �s tagadhatatlanabbul, mint kor�bban. Dumbledore halott volt, elment… Olyan er�sen ragadta meg a hideg med�lt, hogy az m�r f�jt, de nem tudta meg�ll�tani a szem�b�l kicsordul� forr� k�nnycseppeket. Elfordult Ginnyt�l �s a t�bbiekt�l, �s �tn�zett a tavon, a Rengeteg ir�ny�ba, ahogy a feket�be �lt�z�tt kis emberke tov�bb folytatta monoton mond�k�j�t… Mozg�st l�tott a f�k k�z�tt. A kentaurok is elj�ttek, hogy tisztelet�ket tegy�k. Nem j�ttek ki a ny�lt terepre, de Harry l�tta �ket, ahogy ott �lltak, f�lig az �rny�kban rejt�zve, ahogy n�zt�k a var�zsl�kat, �s �jaik az oldaluk mellett l�gtak. Harry visszaeml�kezett az els� r�m�lomszer� kir�ndul�sra az erd�ben. Az els� alkalomra, amikor tal�lkozott azzal a dologgal, ami akkor Voldemort volt, hogyan n�zett vele szembe, �s hogyan besz�lgetett nem sokkal k�s�bb Dumbledore-ral egy vesztett harc folytat�s�r�l. Fontos, mondta Dumbledore, hogy harcoljunk folyamatosan, mert csak �gy szor�thatjuk a gonoszt sarokba, b�r nem lehet teljesen kiirtani…
Harry teljesen tiszt�n l�tta, mik�zben a forr� nap alatt �lt, ahogy az emberek, akik t�r�dtek vele, el�tte �llnak egyenk�nt. �desanyja, �desapja, keresztapja, �s v�g�l Dumbledore. Mind elsz�ntan, hogy megv�dj�k �t, de ennek most v�ge. Senki m�st nem hagyhat, hogy k�z� �s Voldemort k�z� �lljon. Fel kell adnia az ill�zi�t, amit m�r egy �vesen el kellett volna vesztenie, hogy a sz�l�k v�d� karjai azt jelentik, semmi sem �rthat neki. Nem volt �bred�s ebb�l a r�m�lomb�l, sem vigasztal� suttog�s a s�t�tben, hogy biztons�gban van, hogy ez az eg�sz csak a k�pzelet�ben l�tezik. Utols� �s legnagyobb v�delmez�je meghalt, �s sokkal mag�nyosabb lett, mint kor�bban b�rmikor…
A feket�be �lt�z�tt kis ember v�gre befejezte a besz�det, �s elfoglalta a sz�k�t. Harry v�rta, hogy valaki m�s fel�lljon, tov�bbi besz�det v�rt, val�sz�n�leg a Minisztert�l, de senki nem mozdult.
Azt�n t�bben felsikoltottak. Vil�gos, feh�r l�ngok csaptak fel Dumbledore teste k�r�l �s az emelv�nyen, amin fek�dt. Egyre magasabbra emelkedtek, elfedve a testet. Feh�r f�st k�gy�zott az �g fel�, �s k�l�n�s alakzatokat form�lt: Harry egy sz�vdobban�snyi ideig �gy l�tta, mintha egy f�nix sz�llna vid�man a k�ks�g fel�, de a k�vetkez� pillanatban a t�z elt�nt. A hely�n egy feh�r k�s�r volt, mag�ba z�rva Dumbledore test�t �s az asztalt, amin fek�dt…
M�g n�h�ny ijedt ki�lt�st lehetett hallani, amint ny�lz�por sz�rnyalt �t az �gen, de nagyon messze �rtek f�ldet a t�megt�l. Harry tudta, ez volt a kentaurok tisztelettev�se. L�tta, ahogy megfordulnak �s elt�nnek a h�s f�k k�z�tt. A sell�k hasonl�k�pp visszas�llyedtek a z�ld v�zbe, �s elt�ntek a szem el�l.
Harry Ginnyre, Ronra �s Hermion�ra n�zett: Ron hunyorgott, mintha a nap vak�tan�. Hermione arc�t k�nnycseppek bor�tott�k, Ginny viszont m�r nem s�rt. Ugyanazzal a kem�ny, l�ngol� arccal n�zte Harryt, mint mikor meg�lelte �t a Kupa elnyer�se ut�n. Tudta, hogy abban a pillanatban t�k�letesen meg�rtett�k egym�st, �s hogy ha elmondja a l�nynak, amit tenni akar, nem fogja azt mondani, hogy "L�gy �vatos", vagy "Ne tedd", hanem el fogja fogadni a d�nt�s�t, mert semmi kevesebbet nem v�r el t�le. �gyhogy �sszeszedte mag�t, hogy elmondja, amit Dumbledore hal�la �ta tudott, hogy el kell mondania…
– Ginny, figyelj… – mondta nagyon csendesen, ahogy a besz�lget�sek moraja egyre hangosabb lett k�r�l�tt�k, �s az emberek elkezdtek fel�llni. – Nem lehetek ezut�n veled. Nem l�thatjuk egym�st. Nem lehet�nk egy�tt.
– Ez valami h�lye, nemes ok, ugye? – k�rdezte a l�ny egy k�l�n�sen g�rbe mosollyal.
– Olyan volt… mint egy darab valaki m�snak az �let�b�l, ez a n�h�ny h�t veled – mondta Harry. – De �n nem… Mi nem… N�h�ny dolgot most egyed�l kell megtennem.
A l�ny nem s�rt, egyszer�en csak figyelte �t.
– Voldemort olyan embereket haszn�l az ellens�geivel szemben, akik k�zel �llnak hozz�juk. Egyszer m�r haszn�lt t�ged csalinak, csak mert a legjobb bar�tom h�ga vagy. Gondolj bele, mennyivel nagyobb vesz�lyben lenn�l, ha egy�tt maradn�nk. Tudni fogja, ki fogja der�teni. Meg fog pr�b�lni rajtad kereszt�l eljutni hozz�m.
– Mi van, ha nem �rdekel? – k�rdezte vadul Ginny.
– De engem �rdekel – mondta Harry. – Mit gondolsz, hogyan �rezn�m magam, ha ez a te temet�sed lett volna… �s az �n hib�m…
Elfordult t�le, a t� fel�.
– Soha nem mondtam le r�lad igaz�n – mondta. – Nem teljesen. Mindig is rem�ltem… Hermione azt tan�csolta, hogy �ljem az �letem, tal�n j�rjak valaki m�ssal, nyugtassam a dolgokat veled kapcsolatban, mert k�ptelen voltam besz�lni, amikor te is jelen volt�l, eml�kszel? �s �gy gondolta, hogy tal�n jobban �szreveszel, ha egy kicsit jobban �nmagam vagyok.
– Hermione okos l�ny – mondta Harry, mik�zben pr�b�lt mosolyogni. – B�rcsak hamarabb elh�vtalak volna. Rengeteg id�nk lett volna… H�napok… Tal�n �vek…
– De te t�ls�gosan el volt�l foglalva azzal, hogy megmentsd a Var�zsvil�got – mondta f�lig nevetve Ginny. – H�t… Nem mondom, hogy meg vagyok lepve. Tudtam, hogy ez lesz a v�g�n. Tudtam, hogy nem leszel boldog, hacsak nem vad�szol Voldemortra. Tal�n ez az, ami�rt annyira kedvellek t�ged.
Harry nem tudta elviselni ezeket a dolgokat, �s �rezte, hogy a d�nt�s�t nem tudja sok�ig megtartani, ha �lve marad mellette. L�tta, ahogy Ron Hermion�t tartja �s a haj�t simogatja, mik�zben a v�ll�n s�rt, �s k�nnycseppek potyogtak hossz� orra hegy�r�l. Egy szerencs�tlen mozdulattal Harry fel�llt, h�tat ford�tott Ginnynek �s Dumbledore s�rj�nak, majd els�t�lt a t� fel�. A mozg�s sokkal ink�bb elviselhet�nek t�nt, mint az �l�s. Mint ahogy elindulni a lehet� leghamarabb, hogy megtal�lja �s megsemmis�tse a Horcruxokat, �s meg�lje Voldemort sokkal jobb �rz�ssel t�lt�tte el, mint csak v�rni, hogy megtehesse…
– Harry!
Megfordult. Rufus Scrimgeour s�ntik�lt siet�sen fel� a parton, a s�tap�lc�j�ra t�maszkodva.
– Rem�ltem, hogy v�lthatok veled p�r sz�t… B�nn�d, ha csatlakozn�k hozz�d egy r�vid id�re?
–Nem – mondta k�z�mb�sen Harry, �s �jra elindult.
– Harry, ez egy sz�rny� trag�dia volt – mondta csendesen Scrimgeour. – El sem tudom mondani, mennyire megd�bbentem, amikor megtudtam. Dumbledore nagyon nagy var�zsl� volt. Voltak k�zt�nk n�zetelt�r�sek, mint ahogy azt te is j�l tudod, de senki sem tudja jobban n�lam, hogy…
– Mit akar? – fojtotta bele a sz�t Harry.
Scrimgeour bosszankodva n�zett r�, de, mint kor�bban is tette, gyorsan megv�ltoztatta arckifejez�s�t egy szomor�, meg�rt�re.
– Most biztosan feld�lt vagy – mondta. – Tudom, hogy nagyon k�zel �llt�l Dumbledore-hoz. �gy gondolom, te lehett�l a kedvenc tan�tv�nya. A k�tel�k kett�t�k k�zt…
– Mit akar? – ism�telte Harry, mik�zben Scrimgeour is meg�llt, a p�lc�j�ra t�maszkodott, �s Harryt n�zte, ravasz arckifejez�ssel.
– Azt besz�lik, vele ment�l el az iskol�b�l aznap este, amikor meghalt.
– Ki besz�li? – k�rdezte Harry.
– Valaki elk�b�tott egy hal�lfal�t a torony tetej�n, miut�n Dumbledore meghalt. �s k�t sepr� is volt fenn. A Miniszt�rium le tudja vonni a k�vetkeztet�seket, Harry.
– �r�m ezt hallani – mondta Harry. – Nos, hogy hov� mentem Dumbledore-ral, �s hogy mit csin�ltunk, az az �n dolgom. Nem akarta, hogy az emberek tudj�k.
– Az ilyen h�s�g csod�latra m�lt�, term�szetesen – mondta Scrimgeour, aki l�tsz�lag csak nehezen tudta visszatartani inger�lts�g�t. – De Dumbledore meghalt, Harry. Elment.
– Csak akkor hagyja el v�gleg az iskol�t, ha m�r senki sem lesz hozz� h�s�ges – mondta Harry, k�zben azonban mosolygott saj�t mag�n.
– Kedves fiam… M�g Dumbledore sem tud visszat�rni.
– Nem mondom, hogy vissza tud. Maga �gysem �rten� meg. De nincs mag�nak semmi mondanival�m.
Scrimgeour t�tov�zott, majd olyan hangnemben folytatta, ami egy�rtelm�en gyeng�dnek volt sz�nva.
– Tudod, Harry, a Miniszt�rium mindenf�le v�delmet fel tud aj�nlani. El lenn�k ragadtatva, ha n�h�ny aurort a szolg�lataidba �ll�thatn�k.
Harry nevetett.
– Voldemort szem�lyesen akar meg�lni engem, �s az aurorok nem fogj�k tudni meg�ll�tani. �gyhogy k�sz�n�m az aj�nlat�t, de k�sz�n�m, nem.
– Sz�val – mondta Scrimgeour, imm�ron hidegen – a k�r�sem, amit kar�csonykor…
– Milyen k�r�s? Ja igen… Az, amelyikben elmondom a vil�gnak, hogy milyen remek munk�t v�gez maga, cser�be…
– A k�zhangulat jav�t�s��rt! – v�gott k�zbe Scrimgeour.
Harry egy pillanatig fontol�ra vette a dolgot.
– Eleresztett�k m�r Stan Shunpike-ot?
Scrimgeour olyan cs�nya b�bor sz�nt �lt�tt, ami er�sen eml�keztette Vernon b�csira.
– L�tom, te…
– �zig-v�rig Dumbledore embere vagyok – mondta Harry. – �gy van.
Scrimgeour m�g egy pillanatig r� n�zett, majd elfordult, �s sz� n�lk�l elbicegett. Harry l�tta Percyt �s a miniszt�riumi deleg�ci� t�bbi tagj�t, ahogy r� v�rnak, mik�zben ideges pillant�sokat vetnek a zokog� Hagridra �s Gr�pra, akik m�g mindig a sz�k�k�n �ltek. Ron �s Hermione Harry fel� siettek, mik�zben elhaladtak az ellenkez� ir�nyba tart� Scrimgeour mellett. Harry megfordult, �s lassan tov�bbs�t�lt, v�rva, hogy utol�rj�k, ami v�g�l egy b�kkfa �rny�k�ban k�vetkezett be. Ann�l a b�kkf�n�l, aminek t�v�ben boldogabb id�kben �ld�g�ltek.
– Mit akart Scrimgeour? – suttogta Hermione.
– Ugyanazt, amit kar�csonykor is – mondta v�llat vonva Harry. – Hogy adjak ki neki bels� inform�ci�kat Dumbledore-r�l, �s hogy legyek a Miniszt�rium �j plak�tja.
Ron egy pillanatig mag�ban v�v�dott, majd hangosan azt mondta Hermion�nak:
–N�zd, engedd meg, hogy visszamenjek �s meg�ssem Percyt!
– Nem – mondta hat�rozottan, �s megragadta a karj�t.
– Jobban �rezn�m t�le magam!
Harry nevetett. M�g Hermione is elvigyorodott egy kicsit, b�r mosolya elt�nt, amint feln�zett a kast�lyra.
– Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy tal�n soha nem j�het�nk vissza – mondta l�gyan. – Hogyan is z�rhatna be a Roxfort?
– Tal�n nem is fog – mondta Ron. – Semmivel sem vagyunk nagyobb vesz�lyben itt, mint otthon, nem? Most m�r mindenhol ugyan olyan. �n m�g azt is mondan�m, hogy a Roxfort biztons�gosabb, t�bb var�zsl� van idebenn, hogy v�dje a helyet. Mit gondolsz, Harry?
– Nem j�v�k vissza, m�g ha ki is nyit – monda Harry.
Ron elt�totta a sz�j�t, Hermione viszont szomor�an azt mondta:
– Tudtam, hogy ezt fogod mondani. De akkor mihez fogsz kezdeni?
– Visszamegyek a Dursley�khoz m�g egyszer, mert Dumbledore azt akarta, hogy ezt tegyem – mondta Harry. – De r�vid l�togat�s lesz, �s soha t�bbet nem megyek oda vissza.
– De h�t hov� m�sz, ha nem j�ssz vissza az iskol�ba?
– Arra gondoltam, tal�n elmegyek Godric's Hollow-ba – motyogta Harry. Dumbledore hal�la �ta ott motoszk�lt a gondolat a fej�ben. – Sz�momra ott kezd�d�tt az eg�sz. Egyszer�en van egy olyan �rz�sem, hogy oda kell mennem. �s megl�togathatom sz�leim s�rj�t, j� lenne.
– �s ut�na mi lesz? – k�rdezte Ron.
– Ut�na meg kell keresnem a t�bbi Horcruxot, nem? – mondta Harry, szemei Dumbledore feh�r s�rj�n pihentek, ami a t� t�loldal�n t�kr�z�d�tt a v�zben. – Ez az, amit akart, hogy megtegyek, ez�rt mondott el mindent r�luk. Ha Dumbledore-nak igaza van – �s biztos vagyok benne, hogy igen – m�g n�gy van kint bel�l�k. Meg kell tal�lnom �s meg kell semmis�tenem �ket, �s azt�n Voldemort lelk�nek hetedik darabja ut�n kell mennem. Az�rt a darab�rt, ami m�g a test�ben van, �s �n vagyok az, aki meg fogja �lni. �s ha �tk�zben tal�lkozom Perselus Pitonnal, annyival jobb nekem, annyival rosszabb neki.
Hossz� sz�net k�vetkezett. A t�meg mostanra m�r majdnem teljesen elt�nt, ezzel nagy helyet hagyva Gr�p monument�lis alakj�nak, mik�zben Hagridot �lelte, akinek f�jdalmas b�mb�l�se m�g mindig visszhangzott a v�zen �t.
– Ott lesz�nk, Harry – mondta Ron.
– Tess�k?
– A b�csik�d �s a n�nik�d h�z�n�l – mondta Ron. – �s ut�na veled tarunk, b�rhov� is m�sz.
– Nem – mondta gyorsan Harry. Erre nem sz�m�tott. �gy gondolta, hogy meg�rtik, hogy egyed�l v�llalkozik erre a vesz�lyes kalandra.
– Kor�bban egyszer azt mondtad nek�nk – mondta csendesen Hermione –, hogy volt id�nk, hogy visszaforduljunk, ha akartunk. Most is volt id�nk, nem?
– Veled vagyunk, b�rmi is t�rt�nj�k – mondta Ron. – De el�sz�r el kell j�nn�d hozz�nk, pajt�s, minden m�s el�tt. M�g Godric's Hollow is v�rhat.
– Mi�rt?
– Bill �s Fleur esk�v�je, eml�kszel?
Harry riadtan r�n�zett. Az �tlet, hogy b�rmi annyira norm�lis dolog, mint a h�zass�g, m�g mindig l�tezzen, hihetetlennek, �m m�gis csod�latosnak t�nt.
– Igen, azt nem hagyhatjuk ki – mondta v�g�l.
Keze mag�t�l a hamis Horcruxra csuk�dott, de mindezek ellen�re, a s�t�t �s kanyarg�s �sv�ny ellen�re, amit maga el�tt l�tott elny�lni, a Voldemorttal t�rt�n� utols� tal�lkoz�s ellen�re, amir�l tudta, hogy be kell k�vetkeznie, ak�r egy h�nap, egy �v vagy t�z m�lva, �rezte, ahogy el�nti a melegs�g a gondolatra, hogy m�g mindig van egy utols� bearanyozott napnyi b�ke, amit �lvezhet Ron �s Hermione t�rsas�g�ban.